Ezeket a verseket még pár éve írtam:
Tiltott....
Tiltott minden perc,
minden ölelés.
Minden sóhaj,
minden elnem mondott mondat.
Tiltott minden gondolat,
minden hozzád intézett szavam.
Minden ölelésem,
minden arcomon végig folyt könnyem.
Tiltott minden csók,
szépséges bók.
Minden érintés,
minden szívfájdalom érzés.
Tiltott minden ami számunkra
a paradicsomi éden.
Minden csók,bók,ölelés és könny.
De hát ilyen az élet
ami megadatott:Kettőnknek!
Rólad
Szemed barnaságában
elveszik a két szemem.
Szád lágyságában megdobban a
a szívem.
Érintésedtől megremeg a lelkem
s tudom végleg beléd estem.
Hangod selymességétől tűz
lobban bennem.
Nevetésedtől napfénybe borul
lelkem.
S nem vágyom másra,
csak hogy ez már mindig
így legyen.
Maradj mindig velem,kedvesem!
Mikor....
Mikor veled vagyok minden más.
Nem számít a hideg,
a csillagok száza az égen.
Az emberek tömege
amely elválaszt engem és téged.
Mikor velem vagy minden más.
Nem számít a rossz,
a munkával töltött napok.
Nevetsz te is ha rád nevetek.
Mikor együtt vagyunk minden más.
Nem számít semmi,
csak az élet az együtt töltött évek.
A hideg,a meleg,a rossz és a jó.
Az egymásnak mondott szó.
Minden ki nem mondott gondolat,
elfolytott indulat.
Minden mozdulat,
mosolyra húzodó derült arculat.
Mikor csak vagyunk.
Szeretsz-e?
mint a napfényének
első sugara a földet?
mint a tenger tömegének
első csepje a medret?
mint a vérrendszer
első sejtje a testet?
mint föld
első hantjának porszeme a társát?
mint kedves
a párját?